A mangosztán legfeljebb 25 m magas, örökzöld, dús, kúpos koronájú fa. Sárga tejnedvet tartalmaz, amely sérüléskor kiszivárog. Az ágak mind az átellenes állású levelek hónaljában erednek, ezért a fa szimmetrikusan elágazó. Levelei rövid nyelűek. A levéllemez (15-25 x 7-13 cm) tojásdad vagy széles-lándzsás, kihegyezett, ép szélű, vastag-bőrnemű, fényes, színén olajzöld, fonákján sárgászöld, a főér halvány, erőteljes. A rövid kocsányú, 5 cm-es virágok egyesével vagy párosával fejlődnek a hajtásvégeken; a virágtakarót 4 csészelevél, valamint 4, vastag húsú, kívül sárgászöld, belül narancsvörös szirom alkotja.
Termése: 5-8 cm átmérőjű, gömbölyű bogyó. Vaskos, szívós-bőrnemű, nedvdús, kb. 1,5 cm vastag héja eleinte zöld, teljesen érett állapotban sötét bíborbarna. A termés feltűnő ismertetőjegye a 4 vastag, széles-kerekded, boltozatos, egymást kissé átfedő csészelevél, amely egészen a beérésig megmarad a kocsány körül. A két nagyobb csészelevél mintegy 2,5 cm, a 2 kisebb 1,5 cm-es.
Tipikus még a termés csúcsán a maradó, csillag alakú, barna bibemaradvány. Vaskos terméshéj védi a termés belsejében a legfeljebb 8, bab alakú, világosbarna magot (3 x 2 x 1 cm). Érdekes bélyeg, hogy a magok koszorút alkotnak. Minden magot vastag, lágy, bő levű, hófehér magköpeny (arillus) vesz körül. Az arillus édeskésen savanyú, zamatos ízű; gyakran az is előfordul, hogy nem találunk magot a magköpenyben, sőt teljesen mag nélküli termések is akadnak. A magköpeny nem tapad a terméshéjhoz, de nehezen választható el a magtól.
Felhasználása: a trópusok legízletesebb és legkedveltebb gyümölcseihez tartozik. Az érett termések magköpenyét szívesen eszik nyersen, úgy, hogy körben keresztülvágják és felpattantják a termésfalat. A bogyók csak rövid ideig tarthatók el, betakarítás után belsejük gyorsan penészedésnek indul. A magköpenyt cukorral befőzik, de aromája károsodik. Lekvárt vagy zselét is készítenek belőle, erre leginkább a nagy savtartalmú termések alkalmasak. A magok megfőzve vagy pörkölve ehetők. A vastag terméshéj élvezhetetlen; leve fekete festékanyagot ad. A tanninban gazdag terméshéjat és a fa héjkérgét bőrök cserzésére és gyógyászatilag vérhas ellen használják. A sötétbarna, nagyon kemény és súlyos fatest jó minőségű bútorfa.
Elterjedése: Délkelet-Ázsiában honos, és csapadékban gazdag területeken Indiától Ausztráliáig termesztik, fokozódó mértékben a trópusi Amerikában és Afrikában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a trópusi síkságok igényes fája. Gyümölcsös- és házikertekbe ültetik; magról vagy dugvánnyal szaporítják. Rendszerint 15 éves kortól kezdve fordulnak termőre a fák, és kedvező körülmények között évente 2-3-szor hoznak termést. A bíborbarna szín megjelenésekor a bogyókat kézzel szedik, de csak kb. 10 napig tárolhatók; több mint 3 hónapig tarthat a betakarítás.

Mangosztán: az istenek gyümölcse. Biliárdgolyó nagyságú, sima, bíborszínű héja van, ami a kezünket is megfogja. Belül zamatos, enyhén kesernyés, fehér karéjok találhatók. Íze a lychee és a mangó ízének keveréke. Májustól szeptemberig tart a szezonja.

Mangosztán,

A Délkelet-Ázsiában öshonos, kis termetü mangosztánfa ( garcinia mangostana ) fanyarédes gyümölcse közkedvelt csemege Jáván, Szumátrán és Indokínában. A gömb alakú 5cm átméröjü termés vöröses-lilás-barnás héja a mandarinéhoz hasonló formájú , gerezdes, hófehér terméshúst rejt.

A gyümölcsnek a fán kell beérnie, mert csak rövid ideig tárolható-ezért nem is szállítják messzíre, csupán a helyi piacokon árusítják.